A játék elején cédulákról szerepeket húznak a játékosok.
A szerepek:
1 játékvezető
1 nyomozó
2 gyilkos
polgárok.
A játék során vannak nappalok és éjszakák. Éjszaka becsukja mindeni a szemét és csendben van.
A játék éjszakával kezdődik. Mindenki behunyja a szemét. A játékvezető felszólítja a gyilkosokat, hogy nyissák ki a szemüket. Ők kinyitják a szemüket, és mutogatással egyeztetik, hogy milyen sorrendben ölik majd meg a polgárokat. Miután ez megtörtént, a játékvezető bejelenti, hogy nappal van. Nappal a játékosok beszélgetnek. Arról, hogy észleltek-e valami gyanúsat, hallottak-e valamilyen neszt, szerintük ki lehet a gyilkos. Akit nagyon gyaúsnak találnak sokan, mondhat védőbeszédet, amit vagy elfogad a többség, vagy nem. Akit gyilkosnak tart a többség, kiesik a játékból. Miután valaki kiesett, újra éjszaka lesz. A játékvezető sorra mondja mindenkinek a nevét. Annál a névnél, akit a gyilkosok meg akarnak éppen ölni, egyszerre jelezniük kell például kézfeltartással. A játékvezető ezután ismét kijelenti, hogy nappal van, és elmondja, hogy ki halt meg az éjszaka. A játékvezető éjszaka felszólíthatja a nyomozót is, hogy nyissa ki a szemét. A nyomozó rámutathat a jelenlévők közül valakire, és arról a játékvezető jelzi, hogy gyilkos-e vagy sem. És a játék így folytatódik, amíg vagy minden polgár vagy minden gyilkos ki nem esett.
Fontos! A játékvezető mindent tud, de semmilyen kétes célzást nem tehet.
A nyomozó, ha megtudja, hogy ki a gyilkos, nem mondhatja meg, hogy ő tudja, csak arra terelheti a többieket, hogy mindenkinek a valódi gyilkos legyen gyanús. Nem érdeke, hogy kiderüljön róla, hogy ő a nyomozó, mert akkor veszélybe kerül. Ugyanis ha a gyilkosok közül az egyik kiesik a játékból, a másiknak már nem kell tartania magát az eredetileg megállapított sorrendhez, tehát ha sejti, hogy ki a nyomozó, az első adandó alkalommal megölheti.