Sőt, Tutanhamon fáraó sírjában is bukkantak hagymamaradványokra. És nemcsak Egyiptomban volt így, az ókori görögök is odavoltak érte. Hippokratész például csodaszerként használta, hiszen hihetetlenül jó volt vizelethajtásra, sebek gyógyítására és még tüdőgyulladás ellen is.

A középkorban aztán Európa is beleszeretett a hagymába, amit Kolumbusz Kristóf hozott magával Amerikából. Akkoriban már ismerték gyógyhatását is; például, ha valaki nem tudott aludni, egyszerűen csak tett egy szelet hagymát a párnája alá, mert úgy gondolták, segít az elalvásban.

A hagyma, bár csak nyomokban, de tartalmaz illóolajat, ami főleg kénvegyületekből áll. Két kulcsfontosságú összetevője a kén és a kvercetin, mindkettő erőteljes antioxidáns. Kutatások szerint ezek az összetevők védhetik a szövetsejteket a károsodástól és neutralizálhatják a szabad gyököket a szervezetünkben.

Manapság már számtalan formában élvezzük a hagymát: sült, főtt, panírozott, pürésített formában és nyersen is imádjuk. És még, mint ízesítő is hódít, gondoljunk csak a Chio újhagymás ízesítésű snackjeire vagy a hagymás-tejfölös ízesítésre, ami egyértelműen a magyarok kedvenc sós snack variációja!